Farkas Ferenc

Farkas Ferenc, a mecénás151 éve hunyt el a Debreceni Zenede megálmodója, megteremtője Debrecen város kulturális életének nagy mecénása

1809.október 28. -1864.augusztus 1.

A korabeli gyászjelentésből:

Ismét egy lelkes honpolgár, egy a közérdekeket mindvégig szívén hordozó, tevékeny férfiú életszövétneke lobbant el!

A köztiszteletben álló helybeli polgár és kereskedő a debreceni kereskedelmi és iparkamara elnöke, váltótörvényszéki kereskedelmi tanácsos, zenede-elnök , több egylet választmányi tagja az első magyar biztosítótársulat főügynöke,

Farkas Ferenc nincs többé

Négy hóig tartott súlyos betegség után végelgyengülés következtében, élete 55-dik évében f. hó 1-ső napján jobblétre szenderült át.

Mély bánat lepé el keblünket, midőn e gyászsort hírt vevők, s csak az nyújt a veszteségért vigaszt, s enyhet a fájdalomra, hogy amidőn a boldogultnak létfonalát a kérlelhetetlen halál   ketté metszé, s a testi szervet az enyészet romboló hatalmának adta át, – a szellem fölött nem ült diadalt. Szelleme él és fennmarad tetteiben, s a közjóra intézett buzgó törekvéseiben   mely mindenha városunk szellemi mívelődésére emelkedésére vala irányulva.

Hála és kegyelettel kell e lapnak megemlékezni a nemes ügyért mindig lelkesült és ernyedetlen küzdött férfiúról, akinek buzgalma folytán nyert életet a debreceni Színügyi egylet, melynek első évében a boldogult mint annak elnöke, a kezdeményezés nehézségein a legszebb sikerrel diadalmaskodott. Elnöksége alatt szülemlett meg a Hortobágy hetilap életbeléptetésének eszméje, melyről ha azt mondjuk hogy Debrecen közérdekeinek képviseltetése céljából az elsőbb szükségesek közé tartozott – nem vétünk az igazság ellen.

E hó 3-n délután 4 órakor tartatott a boldogultnak végtisztessége- előbb a háznál majd a Református nagytemplomban hol mindkét helyen roppant nagyszámú halotti gyülekezet jelent meg a kegyelet adóját leróni, s a fájdalom könnyeivel áldozni az elhunyt emlékének.

A Nagytemplomban a Zenede növendékei zengtek megható gyászéneket ,s Nagytiszteletű Révész Imre tartott gyönyörű gyászbeszédet az elhunyt fölött, kinek földi maradványait a Czegléd utcai sírkertbe kísértettek örök nyugalomra.

 Városunk, közügyéit szívén viselő egyik férfiút, lapunk s általában a hazai művészet, irodalom, s a nemzeti színművészet, egyik áldozatkész pártolóját veszté benne el.

 

Pihenjenek békével hamvai!

Áldás emlékezetére!

 

Ki is volt valójában Farkas Ferenc vaskereskedő ?

idézzük, korbeli méltatóját: Egy bajnok küzdő, egy kifáradhatatlan tevékenységű férfiú nagyon korán megnyílt sírja fölébe állva tekintünk vissza, a boldogultunk magára nézve kevésbé gyönyörűséges, – a közügyekre nézve azonban annál hasznosb, s eredménydúsabb pályafutására. Volt e nagy városnak, az egyházi és polgári tisztségekben ülve, sok jeles és tetteiben hatásos férfia: de mint közpolgár, — kit nem befolyásos elöljárósági állása tolt az előtérbe, szavát nem a hivatalos tekintély nimbusa tévé hatásossá; akit nem hatalompolcza buzdított a cselekvésre, s utalt a vezetésre: egy sem volt köztünk e század folyama alatt, aki annyit tett, s anyagi tevékenységet fejtett volna ki a közérdekek körül magán polgári életviszonyaihoz képest, mint F a r k a s Ferencz Ö nem nevezhető e várost szülőföldének; ö itt csak felnövekedett ; de azért ennek egyik legszorgalmasb s leghűbben szerető polgára volt. (Gömör megyében Csetneken született, 1810-ik évi október 21-kén. ) Mint árva fiút vezette öt a gondviselés a város ölébe, hogy rokonánál Kollner Illyés vaskereskedőnél, az árvaság elhagyatottsága ellen menedéket találjon, s ott nőtt fel, mint kereskedőtanoncz. Oktatta, felnevelte és kiképezte Őt, önelőre  s a mindennapiságnál nagyobbra törő szelleme, az élet elég súlyos nagy iskolája: ezen leghatalmasb oktató intézet, mely annyi sok jelentéktelen sorsa ifjút nőtetett már naggyá, erőssé és ezrek vezetőjévé. Önszorgalma, s tanulmányozási belösztöne, Őt elég sokoldalú ismeretekkel ruházták fel. Az Ő egész életfolyása az ernyedetlen tanulmányozás, s erélyes tevékenység bokros küzdelmeivel megrakott ösvényekint vonult el egész a jelenig. Választott keresetmódjául a vaskereskedés szolgált: melyet vagyontalanul hitelből megalapítván s nagykereskedéssé felnevelvén, mellette egyéb üzletágakkal is foglalkozott, hogy így a város legvagyonosb polgárai sorába felküzdhesse magát. Egyéni szenvedélye, tevékenységét főleg a művészet ápolására és emelésére irányoztatta. Nem tudjuk, hogy mi úton és kitől nyert Ő a zenében, s énekben oktatást; csak arra emlékezünk, hogy amidőn mint fiatal kereskedő, azt mondhatni a Debrecenben addig szokatlan, talán első hangverseny az Ő, mint egyik buzgolkodó igyekezete következtében létrejött, s azon Ő, mint énekes fellépett, általános vala az a miatti meglepetés és csodálkozás, hogy egy vaskereskedő mint énekes lép fel hangversenyben. Midőn a múlt évtized közepe táján ismét kissé szabadabb mozgás engedtetett a közéletben, 1856-ban Farkas Ferenc a helybeli kereskedelmi kamara elnökévé választatott s azon idő óta minden irányban a közérdekekre nézve, messze terjedő tevékenységet iparkodott kifejteni, s állását igyekezett mindenfelé osztályokén felhasználni. Azóta mint igaz szabadelvű s józan, gyakorlatias számítású hazafi mindent megtett, amit meglenni módjában s körében állott és a közvélemény s közérzület hű tényezője és tolmácsakint lepett lel minden lehető alkalommal. Ítészt volt, mint meghívott tag az esztergomi és országbírói értekezletekben: a helybeli váltótörvényszéknek kereskedelmi ülnök, s minden egyletnek buzgó   választmányi tagja volt, s egyenlő lelkesedéssel buzgólkodott minden szép és jó előmozdítása, s megalapítása körül. Azonban legtöbb saját egyéni érdemekint jegyezhetjük fel a helybeli Reszler féle színház létesülését. A Debreczeni Zenede megalapítását és a Színügyi társulat keletkezését . Reszler féle színház felépítése és kitartása legnagyobb részben, az Ő fáradozásai és egyéni utánjárásának köszönhető.

A Zenede létrejövetelét nem csak hogy ő kezdeményezte hanem minden lehetőt megtett, s elkövetett, hogy az minél több alapító és részvényes tag szerzési által örökre megalapítassék, ami, ernyedetlen szorgalmának annyira sikerült, hogy azon intézet, néhány hónap alatt elengedőleg képesítve megnyílhatott, s már az első évében 304 növendéknek adott oktatást és 17.300 frtnyi alapítványi tőkével ,s 203 részvényes taggal bírt, akik évenkint 6 frtnyit fizetnek.

Végül, hogy az állandósítani szándékolt színészetnek erkölcsi támasza is legyen, a végett a színügyi egylet létrejövetelét eszközölte: mely egyletnek alakulási első évében Ő lévén elnöke, még akkoriban történt azon intézkedés: hogy a „Hortobágy”című lap fennállása biztosítassék és ez, a közérdekek közlönyéül szolgáljon. Megemlítendőnek véljük még a szép iránti azon szenvedélyét is: hogy Ő építtette magának Debreczenben az első legszebb lakházat. A nemcsak Indítványozott s anyagilag áldozott és tett: hanem mint örökké éber agitátor, vezető és közmunkás, mindenüvé elért. Örökké résen állott, hogy mindenkit, a tőle felkarolt ügy pártolójául, s munkásául állandóan megnyerjen. Ő a jó ügynek áldozatait nem számító vezetője, munkása, s ki nem fáradó apostola volt: amire Őt minden ujjhúzást kerülő szolid modora, s megnyerő beszéde oly igen alkalmassá tették. Ennyi tevékenység s áldásos igyekezet közepett, midőn már fáradozásai s küzdelmei tetőpontján állana , lepte meg Őt az enyészet kérlelhetetlen rohama ,s az annyira ruganyos tevékenységű férfit, négy hó leforgása alatt a halál karjai köze fektette,őszinte mély sajnálatára azon hazafi munkás körnek, melyben Ő annyira otthonosan,munkásan és áldást hozóan élt, hatott és dolgozott. Farkas Ferenczre kora fiatalsága óta jól emlékezünk. Inkább kis mint, közép termetű vala: elég gyenge testalkattal, szelíd tekintetű halvány arccal, melyet főleg nyájas szemei és szívélyes beszéde tettek kellemessé s vonzóvá. Megnyerő maga alkalmazásával, kiapadhatatlan szorgalom, buzgó ügyszeretet, gyors felfogású nyílt ész, következetes szabadelviség, őszinte jó szív, s tiszta jellem párosulván, ezek szerzék meg neki a közbizalmat, hitelt és szeretetet; mihez járult még az, hogy soha egy hozzá folyamodó segélykeresőt sem bocsátott el vigasz és lehető gyámoltás nyújtása nélkül. Szóval, Ő önérdekei körül úgy küzdött s fáradozott, hogy azt a közjó előmozdításával mindig nemesen és észélvesen össze tudta kötni, egyeztetni és mindkettőre juttatott időt és erőt. Ő mélyen érzé a költő szavai igazságát:

Hitvány életre — melynek napjai

Nem a család s nem a közügy körül

Folytak le, hasznos üdvös működésben:

Ki vesztegetne könnyet!

Farkas Ferenc, Pesten, hova a maga gyógyíttatása végett ment, hunyt el augusztus 1-jén s innen- 3-kán szállíttatott holt teste haza vasúton, hogy Debreczen város hantjai közt, mely városnak Ő oly munkás lakosa volt, pihenjen meg szorgalmas fáradozásai után. Koporsójánál, az elhunyt fölött két leánnyal, s három fiúval kesergő özvegyet, ezrekre menő részvevő gyászkíséret vette körül : sajnálva s elég sokaktól megkönnyeztetve. hogy egy olyan jó és derék férfinak eredménydús élete, csak 55 évig terjedhetett. Adja isten, hogy kora árvaságra maradt 3 fiú, derék atyjuk nyomdokain járva s példáján tanulva, egykor a hazának,s e nagyvárosnak oly tevékeny értelmes fiai legyenek, mint hasonlókép árvaságban felnőtt atyjuk. Az elhunytnak lakos- és pályatársai pedig vegyenek példát az Ő életéről: hogy a közjóért, e szeretett nagy magyar város intézetei előrehaladásáért gyarapodásáért tegyen mindenki annyit, amennyi egyéni, szellemi s anyagi erejétől kitelik; — s győződjenek meg: hogy a közjó előmozdításánál inkább több jóakarat, s buzgó készség, mint anyagi erő szükségeltetik. Ekkor mondhatjuk aztán el minél több lakostársunk fölött azt, amit ez elhunyt fölött oly tiszta meggyőződéssel elmondunk:

Legyen áldott az Ő emlékezete mindenha : mert Ő élt és éltetett!

aug .14 (Cs.O)

Forrás : Hortobágy folyóirat

  A Csetneki evangelikus anyakönyv 119 oldalán található adatok szerint: Farkas Ferenc 1809. 10. 28 – ban született FRANCISCUS MICHAEL FARKAS néven kereszteltetett meg.Szülei: Édesapja MICHAEL FARKAS (negotiator – kereskedö, kalmár) Édesanyja a SUSANNA KOLNER.(az akkori anyakönyv nyelve, latin írásmódot követett)Korán árvaságra jutott, így került Debrecenbe rokonához Kornell Illyéshez , aki nevelte, tanítatta. Farkas Ferencnek jogi végzettsége is volt. Felesége Thán Jozefa, öt gyermekük két leány és három fiú születette házasságukból.Kéler Béla a neves muzsikus zenedarabot is komponált Thán Jozefának, tisztelete jelül amellyel Farkas Ferenchez és családjához kötődött. 1864. augusztus 1-n Pesten halt meg, ahová magát gyógykezeltetni ment. E hó 3-án hozták haza Debrecenbe. Nagytiszteletű Révész Imre református lelkész mondott gyászbeszédet koporsója felett, a debreceni Nagytemplomban. id. Szotyori Nagy Károly vezényelte a gyászdalokat éneklő Zenede növendékeit. A Cegléd utcai ( később Kossuth u v. Dobozi temető) református temetőbe helyezték örök nyugalomra. Sajnos sírjára nem találtunk ez idáig rá. A korabeli írások alapján tudjuk: csodaszép tenorhangja- kiváló énekes volt. Tevékeny, előremutató szemléletű, áldozatos munkássága, bőkezűsége a művészet a zene, a színház iránt, mindenhol nyomon követhető Debrecen kulturális és gazdasági életében. Rövid élete során, jelentőset és értékeset számosat hozott létre.

(si.minden jog fenntartva)

 
Farkas Ferenc balkonos, vörösmárvány lépcsőházas lakóháza az 1970 évek végén a Bika mellett a Piac utcán
Farkas Ferenc balkonos, vörösmárvány- lépcsőházas lakóháza az 1970 évek végén a Bika mellett, a Piac utcán