Farkas Ferenc
151 éve hunyt el a Debreceni Zenede megálmodója, megteremtője Debrecen város kulturális életének nagy mecénása
1809.október 28. -1864.augusztus 1.
A korabeli gyászjelentésből:
Ismét egy lelkes honpolgár, egy a közérdekeket mindvégig szívén hordozó, tevékeny férfiú életszövétneke lobbant el!
A köztiszteletben álló helybeli polgár és kereskedő a debreceni kereskedelmi és iparkamara elnöke, váltótörvényszéki kereskedelmi tanácsos, zenede-elnök , több egylet választmányi tagja az első magyar biztosítótársulat főügynöke,
Farkas Ferenc nincs többé
Négy hóig tartott súlyos betegség után végelgyengülés következtében, élete 55-dik évében f. hó 1-ső napján jobblétre szenderült át.
Mély bánat lepé el keblünket, midőn e gyászsort hírt vevők, s csak az nyújt a veszteségért vigaszt, s enyhet a fájdalomra, hogy amidőn a boldogultnak létfonalát a kérlelhetetlen halál ketté metszé, s a testi szervet az enyészet romboló hatalmának adta át, – a szellem fölött nem ült diadalt. Szelleme él és fennmarad tetteiben, s a közjóra intézett buzgó törekvéseiben mely mindenha városunk szellemi mívelődésére emelkedésére vala irányulva.
Hála és kegyelettel kell e lapnak megemlékezni a nemes ügyért mindig lelkesült és ernyedetlen küzdött férfiúról, akinek buzgalma folytán nyert életet a debreceni Színügyi egylet, melynek első évében a boldogult mint annak elnöke, a kezdeményezés nehézségein a legszebb sikerrel diadalmaskodott. Elnöksége alatt szülemlett meg a Hortobágy hetilap életbeléptetésének eszméje, melyről ha azt mondjuk hogy Debrecen közérdekeinek képviseltetése céljából az elsőbb szükségesek közé tartozott – nem vétünk az igazság ellen.
E hó 3-n délután 4 órakor tartatott a boldogultnak végtisztessége- előbb a háznál majd a Református nagytemplomban hol mindkét helyen roppant nagyszámú halotti gyülekezet jelent meg a kegyelet adóját leróni, s a fájdalom könnyeivel áldozni az elhunyt emlékének.
A Nagytemplomban a Zenede növendékei zengtek megható gyászéneket ,s Nagytiszteletű Révész Imre tartott gyönyörű gyászbeszédet az elhunyt fölött, kinek földi maradványait a Czegléd utcai sírkertbe kísértettek örök nyugalomra.
Városunk, közügyéit szívén viselő egyik férfiút, lapunk s általában a hazai művészet, irodalom, s a nemzeti színművészet, egyik áldozatkész pártolóját veszté benne el.
Pihenjenek békével hamvai!
Áldás emlékezetére!
Ki is volt valójában Farkas Ferenc vaskereskedő ?
idézzük, korbeli méltatóját:
Egy bajnok küzdő, egy kifáradhatatlan tevékenységű férfiú nagyon korán megnyílt sírja fölébe állva tekintünk vissza, a boldogultunk magára nézve kevésbé gyönyörűséges, – a közügyekre nézve azonban annál hasznosb, s eredménydúsabb pályafutására. Volt e nagy városnak, az egyházi és polgári tisztségekben ülve, sok jeles és tetteiben hatásos férfia: de mint közpolgár, — kit nem befolyásos elöljárósági állása tolt az előtérbe, szavát nem a hivatalos tekintély nimbusa tévé hatásossá; akit nem hatalompolcza buzdított a cselekvésre, s utalt a vezetésre: egy sem volt köztünk e század folyama alatt, aki annyit tett, s anyagi tevékenységet fejtett volna ki a közérdekek körül magán polgári életviszonyaihoz képest, mint F a r k a s Ferencz
Ö nem nevezhető e várost szülőföldének; ö itt csak felnövekedett ; de azért ennek egyik legszorgalmasb s leghűbben szerető polgára volt. (Gömör megyében Csetneken született, 1810-ik évi október 21-kén. ) Mint árva fiút vezette öt a gondviselés a város ölébe, hogy rokonánál Kollner Illyés vaskereskedőnél, az árvaság elhagyatottsága ellen menedéket találjon, s ott nőtt fel, mint kereskedőtanoncz. Oktatta, felnevelte és kiképezte Őt, önelőre s a mindennapiságnál nagyobbra törő szelleme, az élet elég súlyos nagy iskolája: ezen leghatalmasb oktató intézet, mely annyi sok jelentéktelen sorsa ifjút nőtetett már naggyá, erőssé és ezrek vezetőjévé. Önszorgalma, s tanulmányozási belösztöne, Őt elég sokoldalú ismeretekkel ruházták fel.
Az Ő egész életfolyása az ernyedetlen tanulmányozás, s erélyes tevékenység bokros küzdelmeivel megrakott ösvényekint vonult el egész a jelenig. Választott keresetmódjául a vaskereskedés szolgált: melyet vagyontalanul hitelből megalapítván s nagykereskedéssé felnevelvén, mellette egyéb üzletágakkal is foglalkozott, hogy így a város legvagyonosb polgárai sorába felküzdhesse magát.
Egyéni szenvedélye, tevékenységét főleg a művészet ápolására és emelésére irányoztatta. Nem tudjuk, hogy mi úton és kitől nyert Ő a zenében, s énekben oktatást; csak arra emlékezünk, hogy amidőn mint fiatal kereskedő, azt mondhatni a Debrecenben addig szokatlan, talán első hangverseny az Ő, mint egyik buzgolkodó igyekezete következtében létrejött, s azon Ő, mint énekes fellépett, általános vala az a miatti meglepetés és csodálkozás, hogy egy vaskereskedő mint énekes lép fel hangversenyben.
Midőn a múlt évtized közepe táján ismét kissé szabadabb mozgás engedtetett a közéletben, 1856-ban Farkas Ferenc a helybeli kereskedelmi kamara elnökévé választatott s azon idő óta minden irányban a közérdekekre nézve, messze terjedő tevékenységet iparkodott kifejteni, s állását igyekezett mindenfelé osztályokén felhasználni. Azóta mint igaz szabadelvű s józan, gyakorlatias számítású hazafi mindent megtett, amit meglenni módjában s körében állott és a közvélemény s közérzület hű tényezője és tolmácsakint lepett lel minden lehető alkalommal. Ítészt volt, mint meghívott tag az esztergomi és országbírói értekezletekben: a helybeli váltótörvényszéknek kereskedelmi ülnök, s minden egyletnek buzgó választmányi tagja volt, s egyenlő lelkesedéssel buzgólkodott minden szép és jó előmozdítása, s megalapítása körül. Azonban legtöbb saját egyéni érdemekint jegyezhetjük fel a helybeli Reszler féle színház létesülését. A Debreczeni Zenede megalapítását és a Színügyi társulat keletkezését . Reszler féle színház felépítése és kitartása legnagyobb részben, az Ő fáradozásai és egyéni utánjárásának köszönhető.
A Zenede létrejövetelét nem csak hogy ő kezdeményezte hanem minden lehetőt megtett, s elkövetett, hogy az minél több alapító és részvényes tag szerzési által örökre megalapítassék, ami, ernyedetlen szorgalmának annyira sikerült, hogy azon intézet, néhány hónap alatt elengedőleg képesítve megnyílhatott, s már az első évében 304 növendéknek adott oktatást és 17.300 frtnyi alapítványi tőkével ,s 203 részvényes taggal bírt, akik évenkint 6 frtnyit fizetnek.
Végül, hogy az állandósítani szándékolt színészetnek erkölcsi támasza is legyen, a végett a színügyi egylet létrejövetelét eszközölte: mely egyletnek alakulási első évében Ő lévén elnöke, még akkoriban történt azon intézkedés: hogy a „Hortobágy”című lap fennállása biztosítassék és ez, a közérdekek közlönyéül szolgáljon. Megemlítendőnek véljük még a szép iránti azon szenvedélyét is: hogy Ő építtette magának Debreczenben az első legszebb lakházat.
A nemcsak Indítványozott s anyagilag áldozott és tett: hanem mint örökké éber agitátor, vezető és közmunkás, mindenüvé elért. Örökké résen állott, hogy mindenkit, a tőle felkarolt ügy pártolójául, s munkásául állandóan megnyerjen. Ő a jó ügynek áldozatait nem számító vezetője, munkása, s ki nem fáradó apostola volt: amire Őt minden ujjhúzást kerülő szolid modora, s megnyerő beszéde oly igen alkalmassá tették.
Ennyi tevékenység s áldásos igyekezet közepett, midőn már fáradozásai s küzdelmei tetőpontján állana , lepte meg Őt az enyészet kérlelhetetlen rohama ,s az annyira ruganyos tevékenységű férfit, négy hó leforgása alatt a halál karjai köze fektette,őszinte mély sajnálatára azon hazafi munkás körnek, melyben Ő annyira otthonosan,munkásan és áldást hozóan élt, hatott és dolgozott.
Farkas Ferenczre kora fiatalsága óta jól emlékezünk. Inkább kis mint, közép termetű vala: elég gyenge testalkattal, szelíd tekintetű halvány arccal, melyet főleg nyájas szemei és szívélyes beszéde tettek kellemessé s vonzóvá. Megnyerő maga alkalmazásával, kiapadhatatlan szorgalom, buzgó ügyszeretet, gyors felfogású nyílt ész, következetes szabadelviség, őszinte jó szív, s tiszta jellem párosulván, ezek szerzék meg neki a közbizalmat, hitelt és szeretetet; mihez járult még az, hogy soha egy hozzá folyamodó segélykeresőt sem bocsátott el vigasz és lehető gyámoltás nyújtása nélkül.
Szóval, Ő önérdekei körül úgy küzdött s fáradozott, hogy azt a közjó előmozdításával mindig nemesen és észélvesen össze tudta kötni, egyeztetni és mindkettőre juttatott időt és erőt. Ő mélyen érzé a költő szavai igazságát:
Hitvány életre — melynek napjai
Nem a család s nem a közügy körül
Folytak le, hasznos üdvös működésben:
Ki vesztegetne könnyet!
Farkas Ferenc, Pesten, hova a maga gyógyíttatása végett ment, hunyt el augusztus 1-jén s innen- 3-kán szállíttatott holt teste haza vasúton, hogy Debreczen város hantjai közt, mely városnak Ő oly munkás lakosa volt, pihenjen meg szorgalmas fáradozásai után.
Koporsójánál, az elhunyt fölött két leánnyal, s három fiúval kesergő özvegyet, ezrekre menő részvevő gyászkíséret vette körül : sajnálva s elég sokaktól megkönnyeztetve. hogy egy olyan jó és derék férfinak eredménydús élete, csak 55 évig terjedhetett.
Adja isten, hogy kora árvaságra maradt 3 fiú, derék atyjuk nyomdokain járva s példáján tanulva, egykor a hazának,s e nagyvárosnak oly tevékeny értelmes fiai legyenek, mint hasonlókép árvaságban felnőtt atyjuk.
Az elhunytnak lakos- és pályatársai pedig vegyenek példát az Ő életéről: hogy a közjóért, e szeretett nagy magyar város intézetei előrehaladásáért gyarapodásáért tegyen mindenki annyit, amennyi egyéni, szellemi s anyagi erejétől kitelik; — s győződjenek meg: hogy a közjó előmozdításánál inkább több jóakarat, s buzgó készség, mint anyagi erő szükségeltetik.
Ekkor mondhatjuk aztán el minél több lakostársunk fölött azt, amit ez elhunyt fölött oly tiszta meggyőződéssel elmondunk:
Legyen áldott az Ő emlékezete mindenha : mert Ő élt és éltetett!
aug .14 (Cs.O)
Forrás : Hortobágy folyóirat
A Csetneki evangelikus anyakönyv 119 oldalán található adatok szerint: Farkas Ferenc 1809. 10. 28 – ban született FRANCISCUS MICHAEL FARKAS néven kereszteltetett meg.Szülei: Édesapja MICHAEL FARKAS (negotiator – kereskedö, kalmár) Édesanyja a SUSANNA KOLNER.(az akkori anyakönyv nyelve, latin írásmódot követett)Korán árvaságra jutott, így került Debrecenbe rokonához Kornell Illyéshez , aki nevelte, tanítatta. Farkas Ferencnek jogi végzettsége is volt. Felesége Thán Jozefa, öt gyermekük két leány és három fiú születette házasságukból.Kéler Béla a neves muzsikus zenedarabot is komponált Thán Jozefának, tisztelete jelül amellyel Farkas Ferenchez és családjához kötődött. 1864. augusztus 1-n Pesten halt meg, ahová magát gyógykezeltetni ment. E hó 3-án hozták haza Debrecenbe. Nagytiszteletű Révész Imre református lelkész mondott gyászbeszédet koporsója felett, a debreceni Nagytemplomban. id. Szotyori Nagy Károly vezényelte a gyászdalokat éneklő Zenede növendékeit. A Cegléd utcai ( később Kossuth u v. Dobozi temető) református temetőbe helyezték örök nyugalomra. Sajnos sírjára nem találtunk ez idáig rá.
A korabeli írások alapján tudjuk: csodaszép tenorhangja- kiváló énekes volt. Tevékeny, előremutató szemléletű, áldozatos munkássága, bőkezűsége a művészet a zene, a színház iránt, mindenhol nyomon követhető Debrecen kulturális és gazdasági életében. Rövid élete során, jelentőset és értékeset számosat hozott létre.
(si.minden jog fenntartva)
