Debrecen zenei életének egyik igen jelentõs eseménye , a zenész képzés a zenei élet színvonalának emelésére létrehívott intézményünk. A zene oktatása, -a muzsika – Debrecenben már elõbbi idõken is felmutatható, kulturtörténeti törekvés. A debreceni Református Kollégium, Maróthy, a Kántus, a színjátszás, a hangszerkészítõ mester megjelenése városunkban, Lavotta kottaboltja, (az elsõ zenemûkereskedés az országban) , Csokonai, a Casino Egylet, Hangász Egylet – mind – mind fémjelzik az utat.
A Kodály Zoltán Zenemûvészeti SZKI mint ismeretes 1862-ben alapíttatott Debreczeni Zenede néven.Debrecen áldozatkész polgárai, a Casino Egyesület, a Zenedei Egylet, a város virilis cívisei a kultúrát, a zenét szívükön viselõ, tenni akaró emberek anyagi és erkölcsi segítsége indította útjára és támogatta az 50 évig alapítványokból mûködõ zenei intézményt.
A könyvtár gyûjteményének létrehozása az intézmény alapításával megkezdõdik. Az Alapító okirat szellemiségéhez híven – “…az oktatás nyelve kizárólag magyar legyen és a magyar zene oktatására kiváló gond fordítassék”- elsõ lépésként, Komlóssy Lajos a Zende elsõ igazgatója lefordította magyar nyelvre a könyvtárban ma is megtalálható A zeneköltészet alapjai címû zenelméleti dokumentumot és közre adta a növendékek és tanárok használatára.Ily módon az elsõ magyar nyelvû zeneméleti könyv , intézményünk elsõbbsége.
Komlóssy, majd az õt követõ igazgatók, személyesen kezelték a könyvtárat, melyet igyekeztek minden módon gyarapítani. Ajándékok, a Rózsavölgyi Zenemûkereskedés, magánszemélyek, neves muzsikusok részérõl építkezett a könyvtár gyûjteménye. Azt hogy országos hírnévre tett szert a debreceni zenei intézmény, a könyvtár féltve örzött kincsei dokumentálják; Mátray Gábor, Erkel Ferenc levelei,korabeli plakátok, újságokcikkek, mûsorfüzetek. A szinte hiánytalanul meglévõ évkönyvek, értesítõk. A magyar zeneoktatás, a magyar zenetörténet számos igen értékes darabjai találhatók meg a könyvtár védett múzeális gyûjteményében. Amely arról ad számot, hogy a Debreceni Zenede, a Kodály Zoltán Zenemûvészeti SZKI elõdintézménye elsõként karolta fel a magyar zene oktatását és a magyar nyelvű zeneoktatást.Üttörõként segégkezett a magyar zenei terminológia megteremtésében. (Lásd: Dobray József 1832-ben megjelent kéziratos zeneelméleti könyve)
Természetesen fõ célját szemelõtt tartva azt soha el nem tévesztve(a késõbbi 1957 Kodály Zoltán névadása, mely egyedülálló esemény, is igazolja) – a külföldi zenetudomány szakkönyveit is beszerezte, az intézmény a könyvtár számára. Német, francia, nyelvû szakkönyvek az akkori kor legjelentõsebb munkái ma is megtalálhatók. A kották esetében is fellelhetõ ez a tendencia. Sajnos a kezdeti gondoskodást és szakmai elhivatottságot, súlyosan megtörte, az I. de főként, II. világháború rombolása, majd az azt követõ évek selejtezési hullámai ami nem kerülte el könyvtárunk igen értékes gyûjteményét, magát az 1894-ben épült műemlék Vár utcai Zenepalotát, berendezését, hangszerraktárát. A könyvtárat,az igazgatók, neves művésztanárok, kezelték. A leltárkönyvek, a rendszerezés módszerességérõl vallanak. Az egyre növekvõ dokumentumszám megkívánta a zenei szempontok elsõdleges elveit figyelembe véve, a könyvtári szakmai elvárások megfeleltetését is.
Erre az 1970-es évek elejétõl mutatkozott komolyabb lehetõség, amikor is az iskolai könyvtárak szakmai mutatói megjelentek. Mindazonáltal, a számos szervezeti formaváltozás, amely az intézményt mint zenei képzés szinhelyét érte – ma sem oldotta fel azt a sok-sok kulcsfontosságú problémaáradatot, amely ezen iskolatípusban állandóan jelen van. Rengeteg nehézség elé állítva a zenészképzésben résztvevõket,így a könyvtárat is. Bátran állíthatjuk, ez az az a képzési forma, – a professzionális zenészképzés- amely nem tudja nélkülözni – egyetlen pillanatra sem-a könyvtári hátteret. A zenei szakkönyvtár és iskolai könyvtár együttese, egy nehezen kezelhetõ elhivatottság és áldozatvállalás “kréta- körébe” helyezi könyvtárunkat.